2012. április 23., hétfő

Alakulunk alakulunk!

A második hónap arról szólt, hogy jobban megismerjük egymást, összeszokjunk, és picit megnyugodjunk.
Egy nap alatt rengeteg dolog történik, kicsit olyan érzés, mintha egy gyorsvonatra kaptunk volna jegyet az eddigi lassú víz partot mos életünk után.
Én napközben állok helyt, míg Apa dolgozik, este pedig nekem jut egy kis kényeztetés és pár óra amikor több időm van magamra.
Rájöttünk, hogy ha nem osztjuk be az egész napunkat, akkor ebbe bele lehet kattanni.
Barnus már kihagyja a 23 órás etetést, így tulajdonképpen az esti fürdést követő vacsora után 8-9-től alszik egészen 3-ig, majd 6-kor ébred megint.
Jelentem, kinőttük az 1-es méretű pelenkát mind fizikailag, mind beltartalommal...
A héten megyünk először gyógytornára, és a héten ellátogatunk Kováts dokihoz is a 2. hónapos szurinkért, és egy kis tanácsért, hogy szükséges-e vinni gyógytornán kívül is valahova Barnabást.
Elkezdtük élvezni a Barnussal töltött időt, hiszen most már nem csak "kiszolgáló" személyzet vagyunk, hanem "társalkodói" státuszba léptünk. :)
Minden evés után igény van a hoppmesteri feladatkörre is, egészen amíg őurasága elfárad és elalszik.
Szókincsünk ebben a hónapban kibővült az EŐ-ről az ANU-ra és GAU-ra. :) Ezeket variáljuk jókedvünkben. :)
Szerencsére sikerül kimozdulni az utóbbi időben gyakrabban. Hétvégén már egy közös fodrászt is megengedtünk magunknak, és egy céges vacsorát. Az ember teljesen másképp értékeli a magára fordított időt, mint a gyerek megszületése előtt. Oszd be amid van, és élj aktívan! Kb ez az üzenet amit érdemes fejben tartani nap mint nap. Rengeteg dolog belefér a nap 24 órájába. Kezdve a testedzéstől az egészséges ételek fogyasztásán át a munkáig. Minden belefér, csak szervezés kérdése!
Vicces amúgy, ahogy "csodánkra járnak" a barátaink. Mindenki kíváncsi rá, hogy van-e élet a baba után... :)
Büszkén tudatom mindenkivel: VAN!!!
Picit zűrösebb, picit kialvatlanabb és fáradtabb, de semmi sem ér annyit, mint Barnus mosolya, vagy amikor belenéz a szemembe!
Ilyenkor mindig eszembe jut az a mondat, hogy "A CSODÁK A KOMFORTZÓNÁN KÍVÜL TÖRTÉNNEK!". És tényleg. Ezt most tényleg jól akarjuk csinálni, mert ez nem játék! Márk is erején felül tesz meg mindent a családjáért, ami most már mi vagyunk.
Múlt héten találtam egy kullancsot Barnus játszószőnyegén a nappaliban. Persze óriási volt a rémület, első utunk a gyógyszertárba vezetett kiltix-ért, illetve szegény Pocak azonnal ki lett tiltva a gyerekszobából. :)
Rákérdeztem a gyógyszertárban, hogy sok kullancs van a környéken? Azt mondták, hogy rengeteg. Sajnos a szomszédos anyuka is ezt mondta, úgyhogy a védőnő segítségével aláírásgyűjtésbe kezdek, hogy irtsák jobban Dunavarsányban és környékén a kullancsokat, szúnyogokat, és mivel nem messze van egy szennyvízüzem is, a legyeket. Remélem összegyűlik annyi aláírás, hogy érdemes legyen a polgármester elé terjeszteni a dolgot!
No, ilyenekkel telnek a napok és éjszakák! Nagyon boldogok vagyunk így négyen. Szépen lassan beáll minden a kezdeti nagy riadalom és kapkodás után. Egy a fontos, mindig a megérzéseinkre kell hallgatni!
Ezzel a képpel búcsúztatnám kis családunk 2. hónapját:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése