"Kicsim, folyik a víz..."

2011. június 13-án fogant Barnabás fiunk. A vicces, és eseménydús babavárást követően 2012. február 29-et választottuk a császármetszés időpontjául. Barnus nem fordult meg időben, később meg már nem volt helye, úgyhogy a dokival a programozott császár mellett döntöttünk.

Picit szomorú voltam, mert szerettem volna természetes úton megszülni a babánkat, de nem ezt dobta a gép. :)

Sebaj Tóbiás, minden lehetséges módon felkészültünk Barnus születésére. Eljött a nagy nap, pontosabban a hajnali 4 óra, mikoris arra ébredtem, hogy folyik a magzatvíz. Először azt hittem, hogy álmomban bepisiltem, de aztán fél óra múlva is csordogált a cucc. Mivel mindenhol azt olvastam/hallottam, hogy innen még bőőőőven van időnk, ezért gyorsan még lezuhanyoztam, hajat mostam, kisminkeltem magam, kávét főztem, megengedtem Márknak a fürdővizet, és szépen komótosan elkezdtem Márkot keltegetni.

-Kicsim, folyik a víz, fel kéne kelned.

Mire ő, a kádba csordogáló vízre gondolva félálomban:

-Hallom, hadd aludjak még fél órát, még csak fél 6 van.

:D :D :D

Mire beértünk a kórházba, már 10 perces fájásaim voltak. 8-ra kellett volna érkeznünk, de senkit nem zavart, hogy 1 órával korábban érkeztünk.

Elkezdtek felkészíteni a műtétre. Megittam egy bűn rossz koktélt, és ahogy leért, már mentem is.

Beöltöztettek, érzéstelenítettek, és már kaptam is a spinális érzéstelenítést. Szépen lassan kezdtem deréktól lefelé érzéketlenné válni.

Bejött Márk és a teljes orvos gárda, akik szintén beöltöztek és felkészültek a kaszablankára. Nem gondoltam, hogy ilyen díszes társaság játékszere leszek az elkövetkező 1 órában. Vida doktor (akinek örökké hálás leszek a csini hegtetkóért a pocakomon), gyermekorvos, aneszteziológus, 2 nővér, 1 beteghordó...

Megmondom őszintén, nem ilyenre számítottam. Nagyon fura és zavaró érzés volt ahogy ide-oda rángattak. Mintha egy repülőgépen ültem volna, ami őrült módon rázkódik a turbulencia miatt.

Márk végig ott volt mellettem és viccelődött. Én meg próbáltam nem kétségbeesni, és nem emelgetni a fejemet, mert állítólag nagyon megfájdul az ember lányának a feje, ha spinális után emelgeti.

Végül szóltak Márknak, hogy mehet videózni.

2012. február 29-én 08. 52 perckor 51 centivel és 3310 grammal megszületett Csepregi-Maszárik Barnabás

Megkönnyebbültem amikor felsírt. Csak nagyon rövid ideig láthattam, mert elvitték mérni, fürdetni és felöltöztetni. Márk ment vele, engem addig "befejeztek".

Amikor átvittek az őrzőbe, megláttam a lábaimat. Nem éreztem őket, fura volt, hogy ott voltak, és hiába fogdostam a kezemmel, csak az egyik oldalon volt tapintási inger.

6 órát töltöttem az őrzőben, ahova sorra jártak be a látogatók. Először a szüleim, majd Márk szülei, végül behozták Barnabást, és végre hármasban lehettünk picit Márkkal. Hamarosan átköltöztünk a családi szobába, ahol megkezdtük felelősségteljes szülői életünket.

Íme a videó Barnus születéséről:

A családi szobában az volt a legjobb, hogy tényleg családként tudtunk működni. Mi csak 1 éjszakára " adtuk le" Barnust, inkább nem aludtunk az első naptól, minthogy más akár csak ránézzen is. Azt hiszem ilyen, amikor az ember felelősséggel van egy másik pici lény iránt. Aztán hazajöttünk, és elindult a nagybetűs MUNKA! Most kezdjük csak el élvezni azt, ami a világon minden emberi lény életének értelme.
Ha valamit másképp csinálnék, az talán az, hogy picit több időt szánnék pihenésre, és lazulásra, mert az ember tudat alatt is próbálja az előző életét visszakapni úgy, hogy egy gyerek is bekerült a képbe. No, ez ilyen "igénybevétel" mellett nem megy. El kell jutni addig, hogy vagy átállunk "család" üzemmódba, vagy belerokkanunk. :)
De ennek így kell lennie.