Az első hónap, avagy 'Sleepless in Dunavarsány'...

Hazajöttünk, és megkezdődött rabszolgaságunk első hónapja. Tudtam, hogy az első 6 hét kemény lesz, de erre nem lehet felkészülni.

No, azért nem volt olyan nagyon vészes, de mitagadás kemény dolog.

Az első három nap a kórházban azért volt nehéz, mert nem tudtam rendesen mozogni a csövektől és a sebtől. Szerencsére Márk rengeteget segített, hozta-vitte Barnabást. A nővérektől megtanultunk mindent, ami a gyerek alapellátásához szükséges. Sajna a cicizéssel meggyűlt a bajunk, ugyanis az elején túl sokáig hagytam Barnust szopizni, így kisebesedett a cickóm, és hetekig csak felváltva tudtam szoptatni és cumiztatni.

Mindenki csak a szülés megpróbáltatásairól beszél, az viszont nem hangzik el, hogy a szoptatás mennyire fájdalmas. Nem túlzok, de olyan fájdalom, mintha az ember gerincvelejét próbálnák kiszívni a mellén keresztül.

Sajnos a cici-cumisüveg váltogatás azt eredményezte, hogy elment a tejci. Virág barátnőmtől kaptunk ugyan anyatejet, ami nagyon jól jött az ínséges időkben, de Barnus ma már csak tápszert kap.

Viszonylag gyorsan ráálltunk a 3 óránkénti evésre, és az éjszakai 2 evés is rendszeressé vált. Jelenleg a nappali alvással gyűlik meg a bajunk, ugyanis Őurasága nem szeret nappal aludni. Sőt, feküdni sem, legszívesebben állandóan kézben lenne, erre viszont nem szeretnénk őt rászoktatni.

Pocak nagyon jól viselte az új jövevény érkezését, csak a kertben volt némi probléma a kaparással, de ez nem biztos, hogy Barnus miatt van. :)

Barnabás már szépen tartja, és hason átfordítja a fejét. Már meghaladta a 4 kilót, és érdeklődve néz a világba.

Óriási étvágya van, 90 ml az adagja egy étkezéskor.

A Védőnéni hetente jön hozzánk, mindig meg vagyunk dicsérve, hogy milyen ügyesek vagyunk, és hát mi tagadás, tényleg azok vagyunk. Márk hangjától varázslatos módon azonnal megnyugszik, emiatt napközben néha a hajamat tépem, mert nincs itthon Apa, aki azonnal megnyugtatja a hüppögő csöppséget.

A nagyszülőkkel volt/van némi nézetbeli különbség, de szerintem már tudjuk kezelni ezeket is, maximum nem hallgatunk mindenkire, hanem megyünk a saját fejünk után.

Vicces amúgy, hogy mindenkinek van egy-egy jó tanácsa/ötlete/tuti tippje, amit persze illik megfogadni, mert a kéretlen tanácsadó nem átall visszakérdezni még hetekkel később is, hogy bevált-e a tipp...

Sajnos Barnus eléggé hasfájós, és az egészben az a legrosszabb, hogy nem tudok neki segíteni, csak látom őt vajúdni. Próbálkozunk mindenfélével (ánizsos-, édesköményes tea, infacol, gripe water, masszírozás, torna), de sajnos eddig nem látunk változást. Szerintem egyébként is lutri az egész, az idő biztos megoldja. Egy azonban biztos, hogy nem akarok naponta más-más praktikákkal kísérletezni a gyereken, egy dolgot kipróbálunk 2-3 napig, vagy 1-2 hétig, de ha nem működik, akkor abbahagyjuk, mert nincs értelme. Eddig a különböző teák voltak a legrosszabbak, ezektől azonnal fájdalmai voltak, úgyhogy ezt gyorsan abba is hagytuk (plusz a Védőnéni is ezt tanácsolta).
Jelenleg 3 óránként eszik, éjszaka néha 3 és fél, 4 óránként, de ez változó. Egyre több és több figyelmet igényel, legjobban persze kézben szeret lenni, és onnan körbenézelődni a világban. Erre viszont nem szeretnénk rászoktatni, úgyhogy az evés utáni játékidő elteltével igenis be kell feküdni az ágyikóba, és indul a tente time.
Szóval nem egyszerű a helyzet, igazándiból lövésünk se volt, hogy mit vállalunk be, de bárki bármit mond, ez egy óriási kaland, és minden fáradtságot, nyűgösséget feledtet ahogy ránk néz a gyönyörű szürke szemeivel.

Mindenesetre nagyon boldog kis 4 fős családdá kezdünk válni, és ez a lényeg!